Necronomicon, 1993-as Horror.

Jelenleg: IMDb: 5,4

Először is, hogy miért is érdekelt ez a film: mivel kifejezetten szeretem a könyveket (főleg a régi, ritka, példányokat), meg amúgy is szeretek olvasni, ezért érdekelnek a könyvekkel foglalkozó filmek is (pl.: A kilencedik kapu).

Másodszor pár szót a Necronomiconról: az eredeti könyvet Abdul Alhazred írta még a 8. században, majd később ez lett lefordítva görögre, aztán latinra. Az arab, és a görög könyveket egytől-egyig mind elégették, és a latin nyelvű kiadás is tiltólistára került, ráadásul ez is nagyon ritka. Mi is áll a könyvben? Abdul Alhazred egy démonok lakta vidéken vándorolt, és itt ismerkedett meg Cthulhu- és Yog Sothoth-kultusz tanaival, rítusaival. Ezekről írt a könyvében. Később H. P. Lovecraft is sokat emlegeti történeteiben ezt a könyvet. Majd sátánista szekták is születtek a könyv nyomán.

A filmről: A film egy keretből, és három sztoriból áll. H. P. Lovecraft egy szerzetesek lakta épületbe megy, mivel megtudja, hogy a Necronomicon egyik példányát itt őrzik. Ellopja a kulcsot, majd belelapoz a könyvbe. Itt jön az első sztori: ez a rész naggyából annyiról szól, hogy hogyan próbálják meg bizonyos emberek szeretteiket feltámasztani. Persze ez nem pont úgy sikerül, ahogy ők akarják. Ebben a részben valószínűleg láthatjuk magát Cthulhut is (általában ő egy tengeri lényként jelenik meg). Aztán jön a második történet: Egy dokiról szól, aki az örök életet próbálta magának megnyerni. Majd a harmadik történet: Ahol egy rendőrt áldoznak fel valami furcsa, gusztustalan barlangban. Aztán a sztorik után még láthatjuk, hogy Lovecraft hogyan menekül ki a szerzetesektől.

Egészen korrekt film! Persze a technika még nem a legjobb, de ezt egy ’93-as filmtől ne várjuk el. Mivel engem a téma is érdekelt, így a film is nagyon tetszett, a történetek jók, érdekesek, kíváncsiak vagyunk, hogy mi fog történni, meg hogy mi is az ami történik valójában.