Laza 1400 oldalával talán a leghosszabb könyveim között van (pedig Háború és Békét is olvastam már). A könyv nagyon jó, az ember nagyon bele tudja élni magát, folyik a történésekkel. A történet két szálon fut végig párhuzamosan. Az egyik egy hét tagú gyerekcsoportról szól, akik felfedezik Az-t, és megpróbálják vele felvenni a harcot. A másik szálon ugyanezek az emberek vannak, csak 25 évvel idősebben. Visszatérnek, hogy a gyerekkori ígéretüket teljesítsék, vagyis, hogy ha Azt nem sikerült megölniük, akkor most megpróbálják.
Amikor a felnőttek újra találkoznak egymással, beszélgetnek, újra előjönnek a gyerekkori emlékeik, és így haladunk előre a történetben addig, míg mindkét szálon fel nem veszik a harcot Az-zal.
Ami a legjobban tetszett: micsoda is valójában Az? Honnét is jött? Mikor? Ki teremtett? És hasonló kérdések, amikre választ kapunk a történet vége felé. Ezeket a dolgokat, történeteket nagyon szeretem, számomra már csak ezért is megérte elolvasni a könyvet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.