Pratchett ebben a műben az opera világába kalauzol el. Megint csak nagy örömömre régi ismerősöket köszönthetünk, a boszorkányokat. Amúgy az operát nagyon nem kedvelem, egyáltalán nem tud érdekelni, de Pratchett olyan fantasztikusan, korongvilágosan ír róla, hogy teljesen lekötötte a figyelmemet. Ráadásul egy nagyon jó kis nyomozós, kaland szál is van a történetben, hogy ki is az Operaház Szelleme? Persze a boszorkányok mindenhol ott vannak, mindent a legjobban tudnak.
Egy idézet a műből:
"– (…) Ó, nincs valakinél egy sörnyitó?
Egy férfi a sarokban jelezte, hogy nála esetleg akad.
– Remek – állapította meg Nagyi. – És pohár van valakinél a sörhöz?
Egy másik férfi biccentett segítőkészen.
– Nagyszerű! – nyugtázta Nagyi. – hát akkor, sört hozott valaki?"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.